Tulajdonképpen… de… igenis árthat. Az iskolaérettségnek ugyanis megvan a maga ún. szenzitív periódusa. Nagyon fontos, hogy sem előtte, sem utána nem lesz a gyermekünknek jobb az iskolában, mint abban a fejlődési szakaszban, amely a legoptimálisabb számára az iskola elkezdésére.
Előző cikkemben az iskolaérettség fizikai alkalmasságáról olvashattatok, most viszont szeretnék áttérni a második igen fontos területegyüttesre, mégpedig a kognitív érettségre.
Ha iskolába készül gyermekünk, már jogosan várhatjuk el tőle, hogy ismerje a saját adatait. Persze nem a taj számára gondolok, de jó, ha tudja a teljes nevét, családtagjai hivatalos neveit, lakcímét és születési dátumát.
A térben való tájékozódás elengedhetetlen a kicsi számára, hiszen tudnia kell tájékozódni az iskola épületében, az osztályteremben, és sok más szituációban is. A legfontosabb képesség, amit ehhez biztosan kell birtokolnia, nem más, mint a TESTSÉMA.
SAJÁT TESTÉNEK ISMERETE NÉLKÜL KÉPTELEN LESZ TÁJÉKOZÓDNI, IRÁNYOKAT MEGJEGYEZNI, KÖVETNI!
Vegyük sorban, mik szükségesek az olvasás-írás elsajátításához.
Az előző cikkemben már olvashattátok, milyen lényeges a fizikai alkalmasság ezen a téren. Az érzékszervek jó működése, a kéztőcsontok összeérése, a különálló mozgás a vállövtől. Most azonban rátérek a kognitív képességekre.
A VIZUALITÁS az egyik legfontosabb képessége az iskolába készülő gyermeknek. Az olvasáshoz, íráshoz meg kell tudnia különböztetni a betűk formáját és irányát. Ez általában a hasonló formájú betűk esetében szokott problémát okozni. pl. p b, d b, sz zs. Ezeknek a betűknek az összekeverése jelezhet diszlexia veszélyeztetettséget is, de nem feltétlenül következik belőle!
Fontos továbbá, hogy a betűket a háttértől, tehát a többi betűtől is külön tudja érzékelni, ezt nevezzük alak-háttér látásnak. Ezt ovis korban könnyen tudjuk fejleszteni. Például azt kérjük a kicsitől, hogy válogassa ki a piros cukorkákat a piros-kék-sárga “cukorsalátából”, vagy keresse meg az elbújt állatkát a képen.
Elengedhetetlen a vizuális memória, hiszen ha csak rövid időre is, de meg kell jegyeznie a szavakat az olvasáshoz és az íráshoz is.
Meg kell tudnia különböztetni a betűket nagyság, szín, forma és alak és irány szerint is. Szüksége van az állandóság, konstanciák megszilárdulására is. Ez azt jelenti, hogy tudnia kell, hogy a “b” betű “b” betű marad, akkor is, ha sárga, ha zöld, ha nagy, ha kicsi.
Ugyanilyen fontos az AUDITÍV ÉRZÉKELÉS biztos megléte. Elsődleges, hogy a sulis hallása rendben legyen, majd erre épülve jöhet a többi képesség. Fontos, hogy el tudja különíteni a hangokat egymástól, képes legyen megérteni a beszédet, és értelmezni azt, majd emlékezni a hallottakra. Hiszen ha nem emlékezne, hogyan tudná leírni a betűket?
A SZERIALITÁS, sorrendiség is egy olyan képesség, amelynek megléte nélkül nem engedhető a gyermek iskolába! Gondoljunk csak bele! A mondatok betűsorból állnak, olyan mint egy kód, melyet csak együtt értelmezve lehet megfejteni. Ha az iskolás gyermek nem tudja egymás után értelmezni a betűket, hangokat, akkor még nem képes az olvasás, írás elsajátítására.
Fejlesztése ovis korban megint csak nagyon egyszerűen megoldható sorminták alkotásával, gyöngyfűzéssel, ahol a színek egy adott minta szerint váltakoznak (például kék-piros-sárga, kék-piros-sárga). Érdemes először két elemmel, majd 3-mal, később akár 5-tel is próbálkozni.
A FEJLETT BESZÉDKÉSZSÉG és BESZÉDÉRTÉS meglétének fontosságát talán nem kell magyaráznom. Hiszen hogyan tudna tanulni, írni olvasni a gyermek, ha ez a képesség nem szilárd?
Alapvetően képesnek kell lennie a SZINTETIZÁLÓ és ANALIZÁLÓ gondolkodásra. Az olvasás-írás során ez nem más, mint a szavak betűkre bontása, majd a betűk szavakba rendezése.
A válasz pedig az, hogy minden gyermekben felébred egyszer csak a motiváció arra, hogy továbblépjen, úgy mint a felnőttek is teszik ezt a felnőtt életükben. A gyerekek is érzik, mikor állnak készen arra, hogy hátrahagyják az ovit, és valami újban próbálják ki magukat. Erre akkor kell megadnunk az esélyt, amikor a leginkább motiváltak. Persze ennek feltételei az előbb felsorolt képességek megléte.
Azonban ha nem engedünk a gyermek vágyának, és óvodában tartjuk még egy évet, előfordulhat, hogy unatkozni fog, elveszíti érdeklődését, és befelé fordulóvá válik.
Remélem segítséget nyújtott számodra a cikk, és hasznosnak találtad. 🙂 Mindenkinek csodás iskolai éveket kívánok!
Iskolaérett a gyerekem? Vagy maradjon még az oviban egy évet, úgysem árt neki? Tulajdonképpen… de… igenis árthat. Az iskolaérettségnek ugyanis megvan a maga ún. szenzitív
Az iskolaérettségnek számos kritériuma van. Az óvodában általában a nevelési év közepén végzik el a szükséges vizsgálatokat, felméréseket. De nem csak ezekből látszik, megérett-e az
kerekgyartodora.fejleszto@gmail.com
06 20 436 4638